BÚÉK!
Posted by Jimmy Cartwright on 31st december , 2011
Lassan, de biztosan kezd körvonalazódni (bár a “finomodni” kifejezés talán jobb) a Közkönyvtár világa. Tegnap több bakit is észrevettünk a már megjelent írásokban, így most már biztos, hogy változtatni kell rajtuk egy keveset. És ha már változtatunk, akkor az eddig csak megemlített, ám nem kidolgozott események sorrendjében, illetve darabszámában is véghez vittünk pár finomítást, hiszen szeptember óta nagyságrendekkel kiszélesedett látókörünk a Közkönyvtár univerzumában.
Most csak ennyi.
Arra kellett rájönnöm (ismét), hogy rengeteg dolog van a mi kis univerzumunkban, amit még nem tettünk közzé, de már régen megfogalmaztunk. Még ennél is több van azonban, amit még csak meg sem fogalmaztunk, de eljön az idő, hogy ezek is kikívánkoznak az emberből… Úgy két hete felvettem egy olyan szálat, miről nemhogy teljesen megfeledkeztem, de eleddig nem is gondoltam úgy rá, mint egy folytatható történetre.
Most kiderült, hogy igenis folytatható. Egy olyan eseménysorozatot kezdtem el leírni, mi az egész Közkönyvtár-univerzumnak sarkalatos pontjává is válhat, attól függően, meddig merek elmenni. Őszintén mondom, még magam sem ismerem az új novellafüzér végkimenetelét, de az biztos, hogy sok minden ki fog derülni. Az egyik 2003-ban írt novella gondolatmenetét kezdtem folytatni, és jelenleg az ötödik novella van készülőben, mind egyfajta folytatása az előzőeknek. Megismerhető belőlük egy rakás új technikai lehetőség, a Rend, és nem utolsó sorban a Rend fővárosának, az Ordegulär-nak a működésébe is bepillantást nyerhető.
Egyszóval, kis pihenő után, úgy tűnik, újra beindulhatnak a dolgok.
Akik figyelemmel követik a Közkönyvtár univerzumát, bizonyára tudják, hogy az nem csak a valós térben létezik. A Törölve című novella már foglalkozik a Galaktikus Mátrixal, azzal az informatikai hálózattal, amely átível az ismert, benépesített univerzumon. A hivatalosan Kibertérnek elnevezett rendszer – amely szintúgy a féregjárat-technológiára épül, mint az űrutazás – legalább olyan érdekfeszítő, mint a valódi világ.
Újranézve néhány olyan filmet, amelyben hasonló hálózat / rendszer volt, be kellett lássam, hogy tulajdonképpen egyetlen esetben sem egyezik meg a valós idő a hálózatban eltöltöttel. Gondoljunk csak bele, hogy Neo a Mátrixban gyakorlatilag másodpercek alatt tanult meg egy-egy kung-fu stílust. De már az 1982-es Tronban is alig egy éjszaka telt el kint, mialatt Kevin Flynn napokat töltött a rendszerben.
A kérdés tehát az, hogy vajon a hálózat és az egyes gépek sebessége miként befolyásolja az ember időérzékét, illetve milyen sebességet képes maximálisan, szellemi vagy fizikai károsodás nélkül elviselni.
Más szempontból is lényeges az idő mérésének kérdése, mégpedig az univerzuméból. Ezen a legtöbb SF író elsiklik, pedig alapvető csillagászati ismeretekkel is lehet már tudni, hogy a bolygók forgási és keringési ideje más és más. Nyilván minden értelmes faj a saját planétájának fenti jellemzőit veszi figyelembe az idő mérése során. Ez idáig rendben is volna, ám ha mondjuk 80-100 faj különböző időmérését kell öszehangolni, az már nem gyerekjáték. Még a legkisebb közös többszörös megtalálása is kellemes matematikai feladvány. Főleg egy író számára. :) Persze a Star Trekben feltalálták a Galaktikus Időt, de ott sincs – tudomásom szerint – megmagyarázva, hogyan is jött az ki annyira, amennyi.
A lecke tehát fel van adva, már csak a világalkotóknak kell elvégezni a házi feladatot. :)
Vajon mi történik, ha egy eonokat átívelő mitológiában megpróbáljuk a ma érthető módon elmondani az évezredekkel későbbi technológiákat? Nyilvánvalóan önkéntelenül is – elődeink nyomdokain lépkedve – elkezdjük összehasonlítani az adott eszközt a mai megfelelőjével.
Ám mi van, ha ugyanezt a virtuális valóság világával kívánjuk megtenni? Bár néhány film (Johnny Mnenonic, Matrix, 13. emelet, Tron) és néhány könyv (főleg Gibson és Sterling művei) már kialakított valamilyen képet az emberekben, többségünknek mégsincs kézzel fogható, személyes tapasztalata. Számítógépet, telefont, mobilt, műholdat, űrhajót mindenki látott már, de a virtuális valóságba alig néhány tucat tudós lépett még csak be. Mihez lehet hát hasonlítani a jövő elektronikus világát? Kell-e egyáltalán bármihez?
Nos, ezek a gondolatok forognak mostanság a fejemben, miközben igyekszem magam előtt is feltárni a Közkönyvtár univerzumának virtuális valóságát, a Kiberteret. Őszintén szólva a Tron: Legacy adott némi lökést, bár az alkotói nem igazán tudtak túllépni az első rész technológiáján. Modernebb ugyan, s látványosabb, de én sokkal több lehetőséget látok benne. Egy új univerzumot… :)
A napokban, egy új novella kapcsán elgondolkoztam a halhatatlanságon. Egy halhatatlan vajon hogyan éli meg azt, hogy körülötte minden és mindenki megöregszik, elpusztul? Az elfek, a vámpírok, a Hegylakó halhatatlanjai, vagy, ha már a Közkönyvtárnál tartunk, egy mesterséges élőlény, az Agy. Mi játszódik le bennük, ha a jól ismert világ, az ismerős emberek gyakorlatilag másodperceknek tűnő idő alatt semmivé válnak, eltűnnek?… Read the rest of this entry »
Megszületett az újabb Közkönyvtáros novella, terjedelemben tán túlszárnyalja az összes eddigit. Főszereplője az a fejvadász, aki az előző novellában csak épphogy felbukkant, és mondhatjuk, hogy szerepelt egy már megjelentben is. Ugyanakkor utalás lesz benne mind a “Two-Head” című novellára, mind annak a folytatásaira is… A tervek közt szerepel még két novella a 14-es kártya kapcsán, de ezeket valószínűleg már J.C. fogja elkövetni. Most jön egy nap szünet – úgyis el vagyok már maradva a kedvenc sorozataimmal – aztán jöhet a következő történet-szilánk!
Egyszerűen imádom ezt a mitológiát; gyakorlatilag végtelen számú történet lehetősége rejlik benne! Most hétfőn kimaradt az ötletbörze, mondjuk úgy, elkerültük egymást, erre megbombáztuk egymás e-mail fiókjait az újabb ötletekkel. Kéremszépen, így kell működnie egy termékeny írói kapcsolatnak!
Tovább alakul a Közkönyvtár univerzuma, s meg kell mondjam, hatalmas léptekkel haladunk előre. Igaz ugyan, hogy közben eltiprunk több, eddig biztosnak hitt alapot, ám be kellett lássuk, hogy ez bizony szükséges. A már közölt történetek, speciel nem változnak (sokat), azonban mindaz, amíg egyáltalán eljutunk az addigi történésekig, nagyban átalakult.
Amikor a kilencvenes években, tizenéves ifjú titánként azt gondoltuk: “Húú, ez aztán milyen egyedülállóan fantasztikusan nagyszerűen klafa!”, eszünkbe sem jutottak azok a problémák, amelyek most, felnőtt fejjel teljesen nyilvánvalóak. Még hét évvel ezelőtt, huszonévesként is elsiklottunk sokminden felett, ám mst úgy érezzük, sikerül végre egy valóban koherens, reális, élhető világot megalkotnunk.
A feladat nagyságát látva pedig most estem teljesen kétségbe… :)
Egyre nagyobb eufóriával írok, merülök bele újra a Közkönyvtár univerzumába. Hogy miért? Mert… imádom a crossover-t!
Ez egy kifejezés, melyet arra a történetre, szituációra alkalmaznak a fikcióban (könyvekben, televíziós sorozatokban, filmekben, képregényekben stb.), mikor két, vagy több kitalált szereplő, akik eredetileg más történetekben szerepelnek, kölcsönhatásba kerülnek egymással. – wiki
Read the rest of this entry »